A cracken legendája

Tovább hajóztunk és leültünk egy fapadra.Odajött hozzánk egy lány.
-Sziasztok! Miről beszélgettek?
-Per pillanat semmiről. Ki vagy te?
-Jessica Fisher. És ti?
Rögtön Dennis állt fel.
-Én Dennis Lee vagyok ő pedig a haverom Jason Torner. Ja és Tina Sparrow.
Ó! Szupper! Na és hallottatok már a crackenről? Esetleg találkoztatok vele?

-Öööööö...... Nem! Miért te?
-Háááát..... rémlik mintha láttam volna.. valamikor... egy-két éve.... nem is tudom.... Viszont tudok róla mesélni! Azt ugye tudjátok hogy néz ki?
-Persze! Nagy csápjai vannak! Olyan mint egy polip... és óriási!
-Pontosan! És rengeteg foga van! Egyesek csak a tenger rémeként emlegetik! Rengetegen hallottak róla de nem sok olyan ember él még aki személyesen találkozott volna vele... Azaz aligha hagy túlélőket...Ne akarjatok vele találkozni! Hajókat ragad el és visz magával le a tenger mélyére! 
-És...tudsz róla esetleg még valamit? Mondjuk hogy általában hol tartózkodik?
-A cracken a tengerek és óceánok réme! Senki sem tudja pontosan hogy mikor hol és melyik tengerben vagy óceánba vár az áldozatára...
-Értem! Azért egyszer szivesen találkoznék vele!-mondta Dennis.
-Azt megnézném hogy mit tennél ellene.
Ezzel a mondattal lezárult a cracken téma.
-Jessica! Te honnan is jöttél pontosan?
-A karibi szegetekről!-ezt kissé dühösen szinte kiabálva mondta.
-Ja...  Bocs...
Fura lány ez a Jessica. Hirtelen vidám kiáltás hallatszott!
-Kaja van! Gyertek emberek! Már aki annak számit!
Leültünk a földre és enni kezdtünk.
-Fúúúú! Én tökre kiváncsi vagyok a crackenre!
-Ja. Jó lenne vele egyszer találkozni és nem meghalni!
-Fiúk! Mostmár egyetek!
Azzal véget ért a beszélgetés és csend lett. Túl nagy csend...

A kis Sparrow

Egy kalóz hajón két velem egykorú fiú ült:
Jason Torner és Dennis Lee. Mind kettő barna hajú és barna szemű. Az arcuk is hasonló. Ha valaki nem ismeri őket és úgy néz rájuk azt mondja ikrek. Nem. Jason és Dennis nem ikrek. Még csak nem is testvérek. Szimplán barátok vagy ha úgy tetszik társak. Kalóz társak. Én kicsit távolabb a két fiútól belebámultam a végtelennek tűnő tengerbe. A Karib tengerbe. Hirtelen meghallottam Dennis hangját.
-Hé! Hé! Te ott!
Megfordultam hátha nekem szól.
-Igen te! Gyere ide!
Lassan odamentem hozzájuk.
-Ülj le nyugodtan! Ne félj nem harapunk!
-Hogy hívnak?
-Tina Sparrow.
-Úgy Sparrow mint Jack? Jack Sparrow kapitány? Te a lánya vagy?
-Igen.
-Azta! Ez tök jó! És.... Örököltél tőle valamit?
-Igen. Ezt!
Elővettem a zsebemből egy iránytűt.
-Ez az az iránytű?
-Aha. Pontosan!
-És most éppen mire vágysz a legjobban hogy arra mutat?
Az iránytű szárazföld felé mutatott.
-Hát.... Igazából nem tudom. Kincsre!
-És erről az iránytűről tud a kapitány?
-Nem. És nem is kell tudnia róla. Elég ha ti tudtok egyenlőre.
-És azt tudja hogy egy lány van a hajón?
-Valószinüleg nem! Ha csak ti meg nem osztjátok vele azt a fontos információt hogy az ő hajóján tartózkodik a kis Sparrow!
-Szólok a kapitánynak!-mondta rögtön Jason.
-Arra semmi szükség!-ez a hang már nem Jasoné vagy Dennisé volt... a kapitányé.
-Jó napot kapitány!
-Szervusztok! Ki az új? Egy lány? Nocsak! Kihez van szerencsém?
-Tina Sparrow.
-Te Jack Sparrow lánya vagy?
-Igen. Személyesen!
-A kis Sparrow! Kiköpött apád vagy!
-Köszönöm kapitány! Sokan mondták már!